Tartalom
 
A rezgések óceánja A mérhető energiákat a kutatók a términőség fogalmával jellemzik. Míg korábban az ilyen erőket csak a hatodik érzékkel megáldott emberek voltak képesek érzékelni, ma fizikai realitásnak kell tekintenünk. Ilyen erőként kell említenünk a föld alatti törésvonalak által kisugárzott energiát, a vízereket, a Hartmann és a Curry-hálót, vagy a pozitív energiákat sugárzó helyeket, de ide sorolhatók az ún. kozmikus sugárzások is. A kutatóknak sikerült bebizonyítani létezésüket, valamint az emberi szervezetre gyakorolt hatásaikat. Ezeket közvetett úton mérni is tudják, méghozzá a legkorszerűbb technikai mérőberendezésekkel, de már türelmetlenül várjuk, hogy műszerrel közvetlen úton is mérhetővé, s így egymástól jól megkülönböztethetővé váljanak e sugárzások. A grazi Biorezonanciás és Bioenergetikai Intézetben Dr. Noemi Kempe, fizikus, mérnök tíz évi intenzív kutatómunka után kijelentette, ezek az erők, ill. erővonalak speciális térbeli mágneses mezők, ill. azok bonyolult struktúrái, pontosabban a Föld egészét felölelő mágnesesség lokális változása, amelyeket geológiai folyamatok, ill. vízerek idéznek elő. Noha ezek az eltérések, ill. változások igen csekély mértékűek, az élőlények szervezete érzékenyen reagál rájuk. A reakció elsősorban a szervezet homeosztázisának változásaiban észlelhető. Ugyanakkor a geomágneses mezők változásainak jellegéből egyelőre nem lehet megjósolni, hogy milyen hatással lesznek szervezetünkre. Ehhez további kutatások szükségesek. Ami pillanatnyilag biztosra vehető, hogy a vízerek megzavarják szervezetünk homeosztázisát, tehát kórokozó hatásúak. A pozitív energiájú helyek ezzel szemben frissítő, éltető, energetizáló hatásúak. Vissza Templomok, fák, kövek - gyakran pozitív energiájú helyek Amikor az ember belép egy ilyen helyre, azonnal jó érzése támad. A mérésekkel sikerült megállapítani, hogy a helyi mágneses mezők és a szervezet között aktív kölcsönhatás jön létre. Ha egy élőlény egy ilyen helyen tartózkodik, a helyben mérhető mágneses térerők és a homeosztázis lassan, de észrevehetően - egyes esetekben radikálisan - megváltozik, majd miután az élőlény távozik, minden visszatér az eredeti értékekre. A vízerektől eltérően a kutatóintézet műszerei csak akkor mérik a változást, amikor az említett kölcsönhatás megkezdődik. Elképzelhető, hogy különleges információs sémákról van szó. Az a tény, hogy a legtöbb ilyen helyen egyházi épületek állnak, kissé misztikus fényben tünteti fel a jelenséget, de ennek is megvan a magyarázata. Sok keresztény templom a korábbi pogány - különösen kelta - kegyhelyeken épült. Úgy tűnik, hogy a kelták nagyon sokat tudhattak a föld energiáiról. Természetesen találunk ilyen kedvező energiájú helyeket a szabadban is, messze minden ember által készített épülettől. Dr. N. Kempe szerint a radiesztézia még alig 200 esztendeje általánosan elfogadott volt, sőt, geológiai célból egyes egyetemeken oktatták is. Néhány neves kutató, és sok más híres személyiség foglalkozott radiesztéziával: Goethe, Max Planck, vagy a nemzetközi hírű sebész, Ferdinand Sauerbruch. A téma ma is élő kiváló szakértője prof. Paul Artmann, építész, aki a II. Világháborúban több mint 3000 fel nem robbant bombát talált meg radiesztéziás tudása segítségével. Pálcával dolgozó radiesztéták sok ország hadseregében szolgálnak, az Osztrák Szövetségi Hadseregben még napjainkban is vannak ilyenek. Úgy tűnik, hogy a radiesztéziás gyakorlat megelőzte elméletét. A módszert igen széles körben használják és alkalmazzák a geológiában, az építészetben, a földalatti vizek, vagy akár a kőolaj keresésénél és a gyógyászatban is. Sok nagyvállalatnak saját radiesztéziás szakembere van. Vissza A legérzékenyebb mérőműszer az ember A radiesztéták a kutatóintézet műszereihez képest primitívnek tűnő pálcával dolgoznak, módszerük mégis utánozhatatlan pontosságú, ugyanis nem maga a pálca, hanem az emberi szervezet végzi a mérést. A pálca mindössze a "műszer" - az emberi izomzat - mutatójának szerepét játssza. E téren tehát az emberi szervezetnél nincs érzékenyebb műszer. Bizonyított tény, hogy az emberi test reagál a mágneses térerő legkisebb változásaira, akár egymilliárdnyi Tesla értékben is. E jelenség magyarázata az lehet, hogy éppen elég olyan anyag található szervezetünkben, mely szenzorként működhet. Testünk mintegy 70%-a vízből van. Ez az anyag pedig nagyon érzékenyen reagál a mágnesességre. Hasonló a helyzet a vörös vértestekkel is, amelyek közepében vas atom helyezkedik el. A környezetünkben állandóan jelen lévő mágneses mezők finom változásai valószínűleg információként szolgálnak, és így az élő rendszerek szabályzó mechanizmusaira hatással vannak. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy elvileg bárki lehet radiesztéta, bár e téren is léteznek természetes őstehetségek, mint az élet minden egyéb területén. Egyes feltételezések szerint az emberi faj ősei igen érzékenyek voltak a környezeti mágnesesség változásaira, de a civilizáció és a műszaki fejlődés hatására elvesztették e képességüket; hogy tudatosan is észleljék azt, amit testük érez. Hasonló dolog ez, mint ahogyan legtöbbünk elvesztette időérzékét, amióta állandóan órát visel. Régen, amikor még nem volt óra, őseink annak hiányában is eléggé pontosan tudták, hogy mennyi az idő, és azt is tudták, hogy hol érdemes és hol nem tanácsos sátrat verni, vagy épületeket emelni. Kegyhelyeiket következetesen olyan pontokon állították fel, amelyek kisugárzása, energetikai hatása pozitív. Sajnos e tudásunkat az évszázadok során elvesztettük. Rontja a helyzetet, hogy azt az információs mezőt, azokat a rezgéseket, amelyek mindenütt, mindenkor jelen vannak körülöttünk, teljesen elszennyeztük elektromos, elektromágneses rezgésekkel és sugárzásokkal. Vissza Nehéz elhinni, de lehetséges távolról is mérni, sőt embereket fényképük, illetve csupán lakcímük alapján kimérni, megállapítani, hogy pl. vízér káros hatása alatt állnak-e. Pedig ez lehetséges! A kutatók bizonyos területeket térképek segítségével is "kimérettek", és megállapították, hogy az eredmények a legtöbb esetben megegyeztek a helyszíni mérések eredményével. A kutatók háromszoros ellenőrzésnek vetették alá a radiesztéziás méréseket: pálcával, mágneses térerőt mérő elektronikus műszerrel, valamint a mért területnek az emberi szervezet homeosztázisára gyakorolt hatásának mérésével. A távérzékelés a gyakorlatban működik, de a témát kutató tudósok egyelőre nem találtak megfelelő elméleti magyarázatot a jelenségre. Rengeteg, ún. geopatikus hatásokat semlegesítő és mérő műszer van a piacon, létezik olyan műszer is, amely a számítógéphez csatlakoztatható, és a hálóhely kiválasztásában nyújt állítólagos segítséget. Érthető, hogy az elbizonytalanodott lakosság alaposan melléfog, amikor ilyen műszereket vásárol. A grazi kutatóintézet e tájékozatlanságon szeretne segíteni. Általános szabályként elmondható, hogy óvakodni kell az olyan emberektől, akik meglehetősen nagy összeget kérnek a mérésért, sokat ígérnek, és míg egyik kezükkel a vízereket mérik ki, a másikkal már kínálják is a megfelelő csodaszert a káros hatás semlegesítésére. Érthető ugyan az emberek igénye, hogy bizonyos helyek káros hatását szeretnék elkerülni. A kutatók szerint egyelőre a legbiztosabb módszernek az ilyen helyek kerülése tűnne, de a káros sugárzások sokfajtájúsága és viszonylagos sűrűsége miatt, erre sajnos nincs mód. A vízerek káros hatását lehetetlen szigetelőkkel, ágymatracokkal, ékkel, piramis-makettel (mivel a megfelelően méretezett piramis-makett belsejében jön létre a védelem és nem azon kívül, így elég terjedelmes makettre lenne szükség) vagy egyéb kellékekkel eltéríteni, semlegesíteni. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy sem a parafa, sem a zsebben viselt gesztenye, sem a meghatározott formációkban kirakott kövek, sem pedig az égő gyertya nem volt képes akárcsak minimálisan is csökkenteni a vízerek patogén hatását. Ha mégoly csekély, de pozitív hatást egyedül bizonyos növényekkel lehetett elérni. A húsos levelű fikusz a káros zóna közepén elhelyezve a zóna csekély mértékű zsugorodását eredményezte. Ami a parafát illeti, azt tapasztalták a kutatók, hogy kb. 15 percig pozitív hatást gyakorol a szervezetre, de ezután minden visszarendeződik, és a pozitív hatás teljesen elenyészik. Mindez nem jelenti azt hogy a términőség nem javítható, de a vízerek hatása egyelőre ezekkel az eszközökkel bizonyítottan kivédhetetlen. A legjobb hatású védőeszközök
általában porított, összesajtolt ásványokból készülnek.
Az őskori kultikus helyeket, majd az ókori templomok helyét tudatosan választották meg. A különleges kisugárzású területeket felhasználva emeltek templomokat a középkorban. Feltűnő, hogy az említett helyek egy szabályos hálórendszer csomópontjaiban állnak. A Magyarországon kunhalmoknak nevezett dombocskák, melyek szemmel láthatóan emberi kéz művei, szintén e hálórendszer részei. Az 1900-as évek elején a Kárpát-medencében 4000 kunhalmot ismertek. Nemcsak hazánkban fordulnak elő ilyen dombocskák nagy számban, hanem Bulgáriában és Oroszországban is; gyakoriak Szibériában és Belső-Ázsiában. Ott török-tatár eredet szóval kurgánnak nevezik őket. Ezeken kívül vannak olyan természeti képződmények, mint a Pilisszentiván melletti Ördög-szikla, illetve olyanok, melyek természeti képződménynek tűnnek, de szabályosságuk folytán lehetséges: emberi kéz beavatkozása is közrejátszhatott létrejöttükben. Ilyen a Mindszentkálló melletti Kőtenger virágszirom alakú sziklaképződménye. Vissza Négyszintű hálórendszert különböztethetünk meg méretük és energiájuk szerint. A hálórendszer legerősebb csomópontjai egymástól 3-4000 km-re találhatók. Ezeknek kétféle hatásuk lehet a környezetre. Az egyik fajtájuknál megfigyelhető, hogy a csomópontból szökőkútszerűen kifelé áramló energia tölti be a környezetet. Ilyen a Stonehenge Angliában, az egyiptomi piramisok környéke és általában az összes szentnek nevezett hely (bár az utóbbiak a kisebb erejű hálórendszerekben is megtalálhatók). A másik fajta csomópont energiája szívó hatást fejt ki a környezetére, ezt jin jellegű csomópontnak, míg az előzőt jang típusúnak nevezhetjük. A legnagyobb jin jellegű csomópontok a környezetükre gyakorolt, káros hatásukkal tűnnek ki. Ilyen helyek az agadiri földrengés környéke Algériában, az iráni, a dél-kínai földrengéses területek, valamint a Kaliforniában található Szent András-törésvonal. A már említett kunhalmok egy kisebb, jang típusú hálórendszer tagjaiként átlagosan 15-20 km-ként emelkednek ki környezetükből. A 3-4000 km és a 15-20 km-es hálózat között még egy fokozatot találunk. Ennek területi elhelyezkedése függ a földrajzi terület spirituális jelentéstartalmától, ugyanis elemei bizonyos területeken, mint amilyen a Kárpát-medence, az átlaghoz képest besűrűsödhetnek. Az említett Kőtenger virágszirmaiból 5 m széles energia áramlik ki 6 irányba. A legkisebb hálózat csomópontjai - néha nem tudatos módon, de - befolyásolták a városok mostani arculatát: az emlékművek, főbb épületek, 200 évnél régebben épült templomok, a főbb közlekedési útvonalak kereszteződési pontjai a megfigyelések szerint nem véletlenül kerültek oda, ahol vannak. Vissza A hálózatokban mérőműszerekkel nem, vagy csak közvetett módon mérhetők az energiaáramlás pályái. Az emberi szervezetre mindenesetre hatással vannak. A jangnak nevezett vonalak - és főleg csomópontjaik - gyógyító, harmonizáló hatást fejtenek ki (szent helyek), míg a jinnek nevezett vonalak betegítő hatásukkal tűnnek ki, főleg a pánikbetegség tüneteit hozhatják létre. A különböző kultúrákban ezeket az energiapályákat ley vonalaknak (Anglia), Szent György-vonalnak (Magyarország) vagy a sárkány leheletének nevezik (Kína). Csomópontjaikba 6-8 vonal fut be, szabályos hálózatot alkotva. Ezek a csomópontok energiaközpontokként működnek. A nagyobb központok a Földanya csakráinak nevezhetők, míg az összekötő vonalak a Földanya meridiánjaiként foghatók fel. Az emberi energiarendszerben a csakrák (energiaközpontok) jelentéstartalmai összefüggenek az elemi minőségekkel. Az első vagy gyökér-csakra a föld elemmel, a második vagy hasi csakra a víz elemmel, a harmadik vagy köldök-csakra a tűz elemmel, a negyedik vagy szív-csakra a levegő elemmel, míg az ötödik vagy torok-csakra az éter vagy más néven tér-űr elemmel függ össze. Az ember tudati fejlődése során az elemekkel való konfliktusait feloldva - azokat végül uralva - feljuthat a felső (emberfeletti vagy más szó híján isteninek nevezhető) szintekre, vagyis a homlok-csakra és a fejtető vagy lótusz-csakra szintjére. Az ugródeszka a szív-csakra: a szív kinyitásának, vagyis a megbocsátásnak a szintje. Ebből megérthetjük: ha legyőzzük önmagunkat (az egót), uraljuk a levegő elemet is, és a sárkány már nem képes ártani nekünk. Vissza Az erővonalrendszer felmérésének, érzékelésének tudománya a középkor után elveszett, legalább is Európában. Kínában a feng-shui módszerében ez fennmaradt. A nevében szereplő víz és szél (levegő) a már említett elemi minőségekre utal. A földsugárzási fajták közül mindössze a vízérsugárzást és a sárkány lehelete erővonalat vették figyelembe. A lakóhelyek tervezése több szinten történhetett. Az erővonalrendszer óriási kiterjedése módot adott a főbb erőközpontok kijelölésére. Az itt épített kolostorokat, palotákat vagy körbevették a városok, ahol a köznép lakott (főleg síkságokon), vagy a szent helyek külön várost, városrészt alkottak. Egy másik energiaszinten a környezet hegy- és vízrajza és annak tájolása játszott szerepet. A hegy a jang, míg a síkság és a víz a jin erő szimbóluma. Azokon a helyeken hoztak létre városokat, ahol az erőközpontok és a környék domborzata is harmóniában állt. Az a palota - vagy kisebb szinten lakótér - és annak lakói a szerencsésebbek, gazdagabbak a tapasztalatok szerint, amelyen több jang típusú (akár legkisebb szintű, 1 m-es szélességű) vonal halad át, vagyis a környezettől energiatöltést kap. A szívó jellegű jin vonal áthaladása a lakáson akadályokat okozhat az ott lakóknak. Előfordul, hogy akár 2-3 jang és csak 1 jin erővonal halad át a lakáson, vagy fordítva. Arányuk adja meg a lakás szerencsés vagy szerencsétlen fekvését. Ha közvetlenül egy fekhelyen halad át a szívó jellegű erővonal, az ott fekvőnek egyéni érzékenységétől függően egy-három év alatt pánikbetegséget okozhat! A pánikbetegség egyfajta mellkasi energiahiány, melyre a szorongás, a lelki panaszok a jellemzőek. A szív-csakrára jellemző levegő elem energiahiánya okozza. Ez nem funkcionális szívprobléma. Vissza A tápiószentmártoni Attila-domb A jang jellegű energiaközpontok és vonalak gyógyító és harmonizáló hatásúak az emberi energiarendszerre. A Földanya ún. éterikus testében történik az energiaáramlás. A gyakorlati megfigyelések azt támasztják alá, hogy az embernél is a fizikai testet átható és körbevevő éterikus test és az abban működő (akupunktúrás) meridiánrendszer tisztul a jang jellegű energiaáramlásban. Például a tápiószentmártoni Attila-dombon a legkülönbözőbb betegségekből történtek spontán gyógyulások. Az eset súlyosságától függően 10-20 alkalommal 1-3 órás ott-tartózkodás eredményt hozhat. A hatás tartósságára vonatkozóan még nincs többéves megfigyelés. Ha az illető életmódja, gondolkodása, táplálkozási szokásai nem változnak, és visszatér az otthoni környezetében található földsugárzásokba, akkor idővel visszaeshet korábbi betegségébe vagy újabbat kaphat. Milyen betegségekkel javasolt az ilyen helyek felkeresése? Ahhoz, hogy ezt tudjuk, tisztáznunk kell, milyen szinten hat ez a fajta sugárzás az emberi energiarendszeren belül. Érdekes, hogy a Földanya éterikus testének sugárzása nagyon hasonlít az ember éterikus testére és az ebben található akupunktúrás meridiánrendszerben zajló folyamatokra. Gyakorlatilag minden betegség tudatszintről indulva az asztráltesten és az éterikus testen keresztül realizálódik az emberi testben úgy, hogy a meridiánrendszerben blokádok keletkeznek. A blokádok feloldásával hatnak és tesznek egészségessé az erőközpontok. Mivel az erősebb központok, melyek számba jöhetnek gyógyító hatásukkal, átlagosan 15-20 km-ként találhatók, 10 km-nél nagyobb távot senkinek sem kellene otthonról megtennie a lakásához legközelebbi gyógyhelyig. Ahol a közelben ismert kunhalom van, közepe jól felismerhető, a környéken lakók kihasználhatják a lehetőséget. Elegendő az energiaközpont kb. 3-5 m átmérőjű területén elhelyezkedni, és alkalmanként 1-3 órát ott tölteni. Ebből következik, hogy 10-15 személynél több egyszerre nem tartózkodhat a helyszínen. A központtól távolodva gyengül a térerő, ekkor az ott-tartózkodás idejét növelve lehet elérni a kívánt hatást. Vissza A pilisszentiváni Ördögszikla alaphelyzetben 3 m szélességű sávjai is alkalmasak gyógyításra, harmonizálásra. Nehéz lenne a szikla tetejére felmászni, elegendő körbeülni azt. Az ilyen képződmények úgy jöhettek létre, hogy a sugárzás középpontjában lévő szikla anyaga az állandó sugárzás hatására megváltozhatott, bekeményedett. Így csak a környezet puhább része omlott le évezredek alatt az erózió hatására. Ebből az is következhet, hogy a Földanya meridiánrendszere régóta állandó. A kontinensvándorlásban néhány tízezer év, míg egy szikla szétporlik, nem túl nagy idő. Egyébként a kontinensvándorlás tízezer év alatt csak 100 m körüli lehet a számítások szerint. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy ha szikla áll az erőközpontban, akkor a hálózat rugalmasan követi a földkéreg mozgását (!). A mindszentkállói Kőtenger hatágú virágszirma annyira szabályos, hogy nehéz elképzelni: ezt a csodát a természet alkotta a puhább anyag eróziójával. Ugyanitt egy ide nem illő anyagú, vörös kőszikla is befolyásolja az összképet. Hogy került ez ide, és mi a célja? Ezekre a kérdésekre még nincs válasz, de egyszer talán megkapjuk őket. Vissza Hogyan lehet ráhangolódni ezekre a sugárzásokra? Ez eszközzel és eszköz nélkül is lehetséges. Eszközzel, például lengyel pálcával úgy érzékelhetünk, hogy a szív-csakra magasságában lévő levegő elem rezgésével egyező sugárzást keresünk. A napi 15 perces eszközös mérési időt azonban hamar elhasználjuk. Egy csillag alakú központ feltérképezéséhez ugyanis több száz métert is meg kell tenni. Célszerűbb, gyorsabb és kevésbé fárasztó eszköz nélkül, harmadik szemes eljárással dolgozni. Többféle ráhangolódási módszer lehetséges. Legegyszerűbb - megváltozott tudatállapotban - egy magas helyről, dombról vagy épületről lenézni, és kirajzolódnak előttünk az erővonalak. Ha már megvan egy erővonal, például egy lakásban, az erővonalra merőlegesen állva, tenyerünkkel érzékelhetjük az áramlás toló vagy szívó hatását. Vissza
Az emberi szervezetre közismerten káros sugárzások Végeredményben körülöttünk minden tárgy sugárzást bocsát ki magából, ám nem minden sugárzás ártalmas az emberi szervezetre. Az emberi szervezetre károsan ható sugárzás eredetét tekintve kétféle lehet. Az egyik az úgynevezett természetes sugárzás mely a föld mélyéből (pl. töréspont, ásványok, vízér, stb.), illetve a világűrből (pl. Hartmann, Curry, bolygók sugárzása, stb.) érkezik, a másik pedig az ún. technikai sugárzás, melyet az emberi tevékenység (pl. mikrosütő, röntgengép, mobiltelefon, elektroszmog, stb.) hoz létre. Az emberi test nagy része vízből áll. A víz rendkívül jó információtároló és közvetítő, így szabad gyökei révén bármilyen (akár pozitív, akár negatív) információt könnyedén be lehet vinni a szervezetbe. A különféle káros sugárzások állandó jelleggel ezt a "vizet" bombázzák negatív információkkal. A baj akkor kezdődik, ha folyamatos munkájuk eredményeként képesek félreinformálni a sejteket, azokban ez a téves információ rögződik, és a sejtek e téves információnak megfelelően kezdenek el működni. Vissza Az elfogadott nézetek szerint (bár ez nem mindenben egyezik saját meggyőződésünkkel), az emberi szervezetre azok a földből eredő sugárzások a legártalmasabbak, melyeket a föld alatti vízerek bocsátanak ki. Ez a sugárzás merőleges a föld felszínére, és az esetlegesen felette elhelyezkedő épület sem téríti azt el, sőt az épület minden emeletén azonos intenzitással kimérhető. Káros hatása megsokszorozva jelentkezik, ha másik vízérrel kereszteződik. A vízerek kereszteződése épp oly káros akkor is, ha ez a kereszteződés nem feltétlenül azonos szinten következik be. Sok esetben ezeket a vízereket az ún. víz-folyással azonosítják, teljesen tévesen. A vízér egészen más tulajdonságokkal bír, mint a víz-folyás. Ha vízér felett huzamosabb ideig tartózkodunk és hajlamosak vagyunk rá, rövid időn belül rákos daganatokat szerezhetünk, míg a víz-folyás nem rendelkezik ilyen "tulajdonságokkal". Pl. víz-folyásnak nevezhetők a használatban lévő vízvezeték-csövek, a központi- és padlófűtés csövei, vagy a különböző vízelvezető-csövek összessége is. De víz-folyás lehet, pl. a felszíni vagy a föld alatti patak is. Ebből az is következik, hogy ha a víz-folyás azonos lenne a vízérrel, akkor a vízér tulajdonságaiból következően minden matróznak, halásznak és a padlófűtéses lakásban lakóknak rákos betegségben kellene szenvedniük! A vízér végeredményben egy ún. szivárgó vizet szállító "járat" a talaj különböző rétegeiben, mely relatíve kis vízmennyisége folytán számunkra nem átjárható. Ezért, ha mi valamilyen szerszámmal át is vágjuk a vízér "járatát" (pl. valamilyen árok ásása során), akkor sem tapasztalunk vízfolyást. Mindössze pár perc elteltével "gyöngyözni" - "izzadni" - látjuk az átvágás helyét. Ez a lassan szivárgó víz a föld rétegeivel való súrlódás eredményeként állítja elő azt a kb. 4-7 Hz körüli frekvenciát, mely rendkívül káros az emberi szervezetre. Nem is beszélve a földből eredő más egyéb káros sugárzásokról (ércek, ásványok, stb.), melyet a föld mélyéből szállít fel a felszínre. Ezen felül még számolnunk szükséges az esti- éjszakai órákban, a műszerrel sikeresen kimérhető igen erős ionizációs sugárzással is, mely minden esetben a vízerek felett jön létre. Mivel még ezen idáig nem sikerült olyan mérőműszert létrehozni, mely többször reprodukálható és megnyugtató módon mérné a vízerek által kibocsátott sugárzást, a hivatalos tudomány egyszerűen nem vesz róla tudomást. Pedig több "eltévelyedett" orvos is igazolja a vízerek rákkeltő hatását. Pl. Dr. Cody francia orvos tízezer(!) rákban elhunyt beteg ágyát vizsgálta meg, és arra a tényszerűségre jutott, hogy azok ágya majdnem 100%-ban (99,9%) vízér, illetve vízerek keresztezési pontja fölött helyezkedett el. Talán érdemes lenne e mérési eredményen elgondolkodni a "hivatalos" tudomány képviselőinek is. Természetesen történtek kísérletek a vízér sugárzását közvetlen módon mérő műszer kifejlesztésére, de mindezidáig csak a közvetett módon való mérést sikerült megvalósítani. E műszer működése azon a tapasztalaton alapszik, hogy a megfigyelések szerint az ember bőr-ellenállása radikálisan megváltozik az általunk taglalt káros sugárzások hatására. Ha tehát folyamatosan mérjük az egyén bőr-ellenállását, következtethetünk a káros sugárzás mibenlétére és intenzitására. Logikus... nem? A vízerek sugárzása által "beszerezhető" betegségek: szürke hályog, halláskárosodás (idősebb korban), asztma, tüdőbetegség, szív (infarktus), nyaki problémák, ödéma, vese, májbetegség, emésztési problémák, alhasi panaszok, vérellátási zavarok, reuma, érszűkület, leukémia, szklerózis multiplex, Parkinson-kór, érszűkület, és daganatos betegségek várhatók (csak idő kérdése). Vissza Dr. Ernst Hartmann által 1950-ben ismét (már a rómaiak is ismerték) "felfedezett" sugárzás hálószerűen befedi Földünk teljes felületét. A "hálók" szerkezete és annak elhelyezkedése, nyilván a földmágnesesség rácsszerű elhelyezkedésének függvényei. Az ún. Hartmann-háló, pontosan észak-déli, valamint pontosan kelet-nyugati irányban egy olyan hálót alkot, melynek "falai" kb. 20-25 cm vastagságúak. Az így létrejövő háló "szemeinek" mérete észak-déli irányban mintegy 220-240 cm, kelet-nyugati irányban pedig 180-190 cm. A háló szemeinek mérete a hosszúsági fokok függvényében, valamint a külső és a belső térben elég erőteljesen változik. Pl. itt nálunk Magyarországon ezen méretek külső térben mintegy 170x180 cm-re tehetők, míg belső térben, pl. vasbetonból készült falak esetén ez lényegesen kisebb, akár 140x150 cm is lehet. Sőt, ilyenkor kialakulhat egy ún. másodlagos háló, melynek falai párhuzamosak a helyiség falaival, viszont ezek sugárzása éppen olyan veszélyes, mint az "eredetié". Az egészségre a keresztezési pontok, az ún. csomópontok a legveszélyesebbek. Vissza Az M. Curry által felfedezett sugárzás (ezt kevesebben ismerik, és nagyon sok radiesztéza be sem méri, "megfeledkezik" róla), az ún. Curry-háló. A Hartmann-hálóhoz képest pontosan 45°-al van "elforgatva". Így pontosan észak-nyugat és dél-kelet, valamint pontosan dél-nyugat és észak-keleti irányban alkot egy kb. 35 cm falvastagságú hálót. A háló szemei mintegy 320x320 cm nagyságúak. Az egészségre kevésbé veszélyes, mint a Hartmann háló, sőt egyes tapasztalatok szerint, a nullpontja (kb. a két csomópont közötti távolság felénél található) egyenesen ajánlott az ott tartózkodásra. Viszont csomópontjai veszélyesebbek, mint a Hartmann-hálóé. Vissza Nagyon hasonlít a Hartmann-hálóhoz mind tájolásában, mind káros hatásában. Rácsmérete észak-déli irányban mintegy 5-5,5 méter, kelet-nyugati irányban pedig 1,6-1,8 méter, zárt térben ennél kisebbre 4-4,5x1,2-1,4 méterre is összenyomódhat. A háló észak-déli része lényegesen nagyobb, kb. ötszörös intenzitású sugárzással rendelkezik, mint a kelet-nyugati része. A sugárzás erőssége a hold ciklusaival mutat összefüggést. Vissza A geológiai törésvonalból származó sugárzások A földkéreg állandó mozgásban van. E mozgás következtében kialakulnak repedések, vetődések, melyek a néhány millimétertől akár a többször tíz centiméter szélességgel is rendelkezhetnek. Itt a szélesség és a veszélyesség között fordított arányosság áll fenn, azaz minél keskenyebb egy törésvonal, annál nagyobb veszélyt jelent környezetére. A relatíve keskeny repedés intenzívebb (koncentráltabb) sugárzást bocsát ki. Hatása még károsabb lehet, ha pl. érctelér is található az adott helyen. Sok esetben jelentős radioaktivitás és ionizációs sugárzás is mérhető az ilyen helyen. Általában a hegyvidéken jellemző előfordulásuk. Vissza Energiáját a föld erőtereiből, a földmágnesességből nyeri. A hálót szabályos, de eltérő polaritásokkal és intenzitásokkal rendelkező sávok alkotják, melyek közepe mindig egy Szent György vonal. A Szent György vonalat két oldalról szimmetrikusan körülvevő vonalak közé tartozik a Ley vonal, melynek polaritása mindig negatív. Ez zárja le tulajdonképpen a Szent György struktúrát. E struktúrák találkozási pontjai - de maguk a sávok is - rendkívül fontosak voltak az ember számára a történelem folyamán. Az itt található energiakoncentráció hatalmas. Elődeink ismerték e struktúrákat és tudták, hogy jobb ezeket elkerülni, illetve kultikus célokra használni. Rövid ideig lehet rajtuk tartózkodni, de élni (lakni) nem. Ezeken a pontokon olyan erős energetizáló (töltő) tér található, ami pár perces ott tartózkodás alatt képes feltölteni, sőt túltölteni egy energiaszegény aurát. Vissza A fent ismertetett hálókon, illetve azok csomópontjain tartózkodva "beszerezhető" betegségek: állandósult migrénes fejfájás, szemromlás, halláskárosodás, szédülés, ritmuszavar, ingadozó vérnyomás, krónikus légúti betegségek, hasnyálmirigy (cukor-betegség), vese, máj, mellékvese, hasi panaszok, ciszta, petefészek gyulladás, prosztata gyulladás, meddőség, impotencia, menstruációs zavar, ízületi gyulladás, mozgásszervi és gerincbetegedések (lumbágó), ágybavizelés, infarktus, tüdőgyulladás, gyomorfekély, pánikbetegség és egyéb idegrendszeri megbetegedések. Vissza
Az emberi szervezetre hasznos sugárzások Ahogyan léteznek káros sugárzást kibocsátó helyek, úgy léteznek ún. pozitív sugárzást kibocsátó helyek is. Feltehetően volt már mindenkinek része ilyen helyen tartózkodni, pl. a történelmi egyházak templomainak padsoraiban. Ha az ember egy ilyen pozitív sugárzási területen tartózkodik, hangulata, közérzete feltűnően jó, szellemileg friss és aktív. Ezért nem érdemtelen ezeket a pozitív sugárzást kibocsátó helyeket sem bemérni, és ha ez lehetséges, a fekvőhelyet rajtuk elhelyezni.Ahogyan léteznek pozitív sugárzást kibocsátó helyek, úgy léteznek ún. fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és harmonizáló sugárzást kibocsátó helyek is, valamint az ezek mindegyikét (elegyét) tartalmazó ún. gyógyító sugárzást kibocsátó helyek. A komponensek "keverési" aránya határozza meg a gyógyítás specialitását (milyen betegség gyógyítására alkalmas). Ilyen helyek pl. az angliai Stonehenge, a tápiószentmártoni Attila-domb, a pilisszentiváni Ördögszikla, Gyula ahol megjelennek a gyógyforrások is, stb. Ezen (pozitív, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, harmonizáló és gyógyító sugárzást kibocsátó) helyek mindegyikének kimérésére nem minden radiesztéza lehet alkalmas, mivel itt már bizonyos mértékben szükség van az ún. spirituális háttérre is. A fent ismertetett sugárzásokat kibocsátó helyek alakja általában szabálytalan folt, kivéve a manipuláltakét. Állítjuk, hogy az emberi szervezetre hasznos sugárzást kibocsátó felületek "manipulációs" lehetőségei valósak! Személyünkön kívül további négy olyan személyt is ismerünk, kik rendelkeznek e képességgel. Ha egy mérni tudó radiesztéza veszi a fáradtságot és bármely magyarországi templomban kiméri a padsorokat, akkor azt fogja tapasztalni, hogy azok alatt igen erős pozitív sugárzás mérhető. Ha pontosan mért, akkor azt is láthatja, hogy pontosan "csak" akkora pozitív hely van elhelyezve, mint amekkorára szükség van az adott esetben. Sem nem nagyobb, sem nem kisebb. És pontosan ott van ahol lennie kell, és derékszögű! Ez igaz a napjainkban épült templomokra is, tehát nem az ősi mérni tudásról van szó. Véleményünk szerint ezek a (szent) helyek a következőképpen gyógyíthatnak: minden betegség a tudatszintről kiindulva, az asztráltesten és az éterikus testen keresztül realizálódik az emberi testben úgy, hogy a meridiánrendszerben blokádok keletkeznek. Ezek feloldásával hatnak és tesznek egészségessé az erőközpontok. Az egy-egy alkalommal 1-3 órás "kezelés" hatása már nagy biztonsággal kimutatható. Vissza
Az inga és annak "birtokba vétele" A különféle "fórumokon" tapasztalható érdeklődések és az ott elhangzó igen eltérő vélemények birtokában úgy gondoljuk, hogy talán nem érdemtelen és haszontalan pár gondolatot leírni az ingáról, mely a - pálca mellett - a radiesztéza egyik legfontosabb (segéd)eszköze. Természetesen ezek a gondolatok nem "kőbevésettek", mindössze saját tapasztalatainkat tartalmazzák. A radio (latin) szó jelentése sugárzás, még az esztéza (görög) szó jelentése érzés- érzékelés. Tehát végeredményben a radiesztéza szó jelentése = sugárzásérzékelő. Vissza Mint ahogyan a pálca esetében is, az ingánál sem árt megjegyezni és tudomásul venni, hogy végeredményben bármelyik eszközt is használjuk (pálca, inga), minden esetben a radiesztéza a "vevő", az érzékelő. A pálca vagy az inga csupán a jelző (a mutató) szerepét tölti be. Tehát minden esetben a radiesztéza radiológiai érzékenysége határozza meg a "produktumot". Ebből következően helytelen megfogalmazásra utal pl. a következő mondat tartalmának első része is, melyet egy "ingáskönyvből" ollóztam: "Az ingával érzékelhetjük a körülöttünk lévő káros sugárzásokat, felderíthetjük az emberi és állati szervezet érzékeny pontjait, megállapíthatjuk a terhességet, s a születendő gyermek nemét." Amellett, hogy a mondat tartalmaz igazságot is, szó sincs arról, hogy az ingával bármit is érzékelhetnénk! Valójában arról van szó, hogy a radiesztéza érzékel, az inga - vagy a pálca - pedig mindenki számára jól látható mozgásában közvetíti, jeleníti meg ezt az érzékelést. Egyes nagy gyakorlattal rendelkező radiesztézák azt a nézetet vallják, hogy számukra szükségtelen az eszköz (inga, pálca), ők azok nélkül is nagy biztonsággal képesek megtalálni a keresett sugárzás forrását. Ők tudják... Tapasztalataink szerint az emberiség mintegy 80-90%-nál kimutatható kisebb-nagyobb radiológiai érzékenység, következésképp ezek az emberek elviekben alkalmasak a radiológiai mérések elvégzésére. Azért csak elviekben, mivel az egyéni érzékenység mértéke túl nagy határok között szór, így nem zárható ki a tévedés lehetősége sem. Mint tudjuk minden és mindenki "rezeg", így az általuk kibocsátott "sugárzást" kell a radiesztézának érzékelnie- vennie. Könnyen belátható, hogy alapesetben pl. egy radírgumi által kisugárzott rezgés sokkal kisebb intenzitású, mint pl. egy harckocsi által kibocsátott sugárzás. Így előfordulhat, hogy az előbb 80-90%-ra becsülteknek csak mintegy elenyészően kis százaléka képes a "radírgumi" konkrét felismerésére, azaz helyének pontos meghatározására. Nem is beszélve a nem "tárgyi" jellegű érzékelésekről, mint pl. amikor "visszatérünk" a múltba, és az erre vonatkozó kérdéseinkre várjuk a választ. Ebben az esetben kevés a radiológiai érzékenység, itt már a spirituális szint bizonyos fokára is szükség van. Ezt pedig nem lehet megtanulni, erre- ezzel születni kell. Itt szükséges még megjegyeznünk, hogy jóslásra az inga NEM alkalmas (de a pálca sem)! A múltat már megéltük - nyomai elkerülhetetlenül és mérhetően testünk(ön/ben) vannak -, de a jövő történései még előttünk állnak, tehát még nincs mit kimérni. Ha ezt mégis megtesszük, akkor nem a jövőben bekövetkezendő történéseket, hanem a jövőre vetített szándékainkat (reményeinket) "mérjük" ki. Vissza Ki lehet alkalmas az ingával való alapvető mérésekre? Addig nem igazán érdemes senkinek ingát "beruháznia", amíg nincs tisztában azzal, hogy egyáltalán van-e legalább alapvető radiesztéziai képessége. Az alább ismertetésre kerülő két "teszt", nagy valószínűséggel jelzi a végrehajtó ez irányú képességeinek meglétét. Mivel ingára az alábbi "tesztek" esetében is szüksége lesz, így a legegyszerűbb megoldás az, ha pl. egy gyűrűt hurkol fel egy kb. 20 cm hosszú (nem baj, ha fekete színű) fonálra- cérnára. Ha jobb kezes, az inga fonalát fogja a jobb, ha bal kezes, akkor a bal kezébe! A fonalat fogja a hüvelyk és a mutatóujja közé úgy, hogy az ujjai lefelé álljanak. Kissé lendítse ki az ingát testével merőleges irányban. A másik kezét fordítsa tenyérrel felfelé, és közelítse tenyerét alulról a lengő ingához kb. 2-3 cm-re! Kis idő elteltével az inga egyenes vonalú mozgását köröző mozgásnak kell felváltania. Ekkor fordítsa meg eddig tenyerével felfelé mutató kezét (nem azt, amelyikben az inga van) úgy, hogy most a kézfejének külső oldala (a kézhát) közelítsen alulról az ingához kb. 2-3 cm-re! Kis idő elteltével az ingának az előzővel ellentétes irányú köröző mozgásba kell kezdenie. Ha minden így történt, akkor a leírt jelenség azt jelenti, hogy Ön alkalmas a két ellentétes pólus (pozitív és negatív) töltésének ingával való kimérésére. Az ingát ne lendítse ki, csak egyszerűen hagyja a cérnán függeni! Erősen gondoljon arra, hogy most azt szeretné, hogy az inga az óramutató járásával megegyező irányban forgó mozgást végezzen. Kívánságát akár hangosan is kimondhatja, és eredménytelenség esetén többször is megismételheti. Ha elérte célját akkor adjon ki egy olyan "parancsot", hogy az inga álljon le! Ha az előző sikerült, akkor az inga leállítása gyakorlatilag 100%-os biztonsággal sikerül. Majd gondolatával forgassa meg az ellenkező irányban is az ingát! E feltételek teljesülése azt jelenti, hogy Ön rendelkezik alapvető radiesztéziai képességgel. Ha a fent ismertetett két kísérlet azt bizonyítja, hogy Ön rendelkezik alapvető radiesztéziai képességgel, akkor azonnal felmerülhet Önben a következő kérdés: vajon ez a most felfedezett képessége mily mértékű? Lehet-e valamit kezdeni vele? Érdemes-e továbbfejleszteni? Ne feledje, hogy a meglévő radiesztéziai képesség gyakorlással igen jól továbbfejleszthető! Az alkalmasság mértékének megállapításához a második kísérletet kell megismételnie úgy, hogy most meg kell számlálnia, hogy hány kör megtételéig tudja az ingát ebben a köröző mozgásban csupán "gondolatával" megtartani. Az így teljesített körök számából lehet következtetni a képesség mértékére. Kiemelkedő, már majdnem spirituális képességet jelent a 200, vagy e fölötti szám. A spirituális képességgel rendelkezők gyakorlatilag bármeddig képesek "gondolatukkal" forgásban tartani az ingát. Ne feledjük, hogy esetleges csalás esetén (kezünk akaratlagos - jól látható - mozgatásával irányítjuk az ingát) önmagunkat csapjuk be! Vissza Az inga különböző formákkal rendelkezhet ám a legideálisabb az, ha kerek vagy elliptikus, de mindenféleképpen forgástest legyen. Lengés közben ugyanis ezeknek van a legkisebb légellenállása. Valódi, kifejezetten radiesztézia céljára készült inga hiányában hasznát vehetjük a fonálon lógó gyűrűnek, kulcsnak, gesztenyének, stb. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy bármely fonálon függő tárgy alkalmas radiesztéziai "kutatásra". Csak arra kell ügyelnünk, hogy a kiválasztott tárgy formája szimmetrikus legyen, nehogy lengésének bizonyos irányú eltéréseiből hamis következtetéseket vonjunk le. Sokszor használunk olyan ingát, melynek üreges a belseje. Az ilyen ingát általában meghatározott anyag keresésére használjuk. Ilyenkor az inga üreges belsejében egy kis "minta" található a keresett anyagból. Az inga a legkülönbözőbb anyagokból készülhet. Legelterjedtebbek a fémből - aranyból, ezüstből, rézből, vasból - készült ingák, de van olyan is, ki a kerámia vagy az üvegből készült ingára esküszik. A radiesztézák egy része nagy előszeretettel alkalmazza a borostyánkőből vagy az üvegből készült ingát. Végeredményben mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogy az Ő személyes érzékenységének melyik anyag felel meg a legjobban. Végeredményben a készség szintű mérések elsajátítása, begyakorlása után mindenki úgy is rájön, hogy az inga anyaga teljesen közömbös. Lényeges lehet viszont az inga súlya, mely tulajdonképpen a radiesztéza képességeitől függ. Az érzékenyebbek általában a súlyosabb ingát kedvelik, a túl könnyű inga ugyanis munka közben nem kívánatos mozgásokat végezhet. Viszont az sem jó, ha az inga túl súlyos, mert akkor nehézkesen, lustán és megtévesztően mozog. Arról nem is beszélve, hogy ennek használata a kívántnál több energiát vonhat el a radiesztézától. Ezt is ki kell tapasztalni. Radiológiai szempontból a fehér és a fekete szín semleges, ezért minden ingát célszerű ilyen színű fonálra kötnünk. Arra is ügyelni kell, hogy a fonál természetes anyagból készüljön. A fonál teljes hossza mintegy 20 centiméter legyen, még akkor is, ha munka közben rövidebbre kell fognunk. Tulajdonképpen a fonál optimális hossza személyenként változik, ezért a pontos hosszt munka közben határozhatjuk meg. Amikor megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb hosszúságot, akkor ezt a helyet egy kis csomóval jelöljük meg. Belső térben végzett munkáknál az optimális fonálhossz általában 5-12 centiméter közé esik. Mint a természetben mindennek, a különböző ingáknak is különböző a pólusuk. Ezért nem mindegy, hogy milyen ingával dolgozunk. Az egyik embernek olyan inga felel meg, aminek az alsó vége pozitív töltésű, míg a másiknak negatív töltésű ingára van szüksége. Ezért lényeges és talán az egészben a legfontosabb, hogy mindenkinek saját ingája legyen! Az ingát soha sem szabad kölcsön adni! Ha véletlenül "idegen" kézbe kerülne, akkor a vele való munka előtt, feltétlenül öblítsük le bő folyóvízzel, majd szárítsuk meg és végezetül "melengessük" a kezünkben pár percig. Ezt a "melengetést" célszerű minden ingázás előtt elvégezni. Vissza A fonalat fogjuk hüvelyk és mutatóujjunk közé úgy, hogy az ujjak lefelé álljanak! Természetesen a jobbkezesek az ingát jobb kezükkel, a balkezesek bal kezükkel kezeljék. A csukló a könyökhöz viszonyítva mindig legyen egy kicsit lejjebb! Próbáljuk meg lazán tartani kezünket, ne feszítsük meg izmainkat! Kezdetben a kéz igen hamar elfáradhat, ilyenkor a könyökünket nyugodtan megtámaszthatjuk egy asztal szélén, ha van rá lehetőségünk. Viszont soha se támasszuk meg fáradt kezünket a másik kezünkkel, mivel a másik kezünkre is szükségünk lesz: ez lesz a "vevőantennánk". A következő lépés az ingával való "kapcsolat" felvétele, azaz a kapott válaszok értelmezésének "megbeszélése". A hallgatólagosan elfogadott nézetek szerint, az ingának jobbra, azaz az óramutató járásával megegyező irányban való kör-körös forgó mozgása a feltett kérdésünkre való "igen" választ jelzi. Pár radiesztéza ezen kívül még "igen" válasznak fogadja el a testére merőleges egyenes vonalú lengést is. A fentiekből következik, hogy az ingának balra, az óramutató járásával ellentétes irányban való kör-körös forgó mozgása a feltett kérdésünkre való "nem" választ jelzi. Ugyan így elfogadható "nem" válaszként a testünkkel párhuzamos (jobbra-balra) való egyenes vonalú lengés is. Az ellipszis alakú forgó mozgás, illetve a nem teljesen merőleges, illetve a nem teljesen párhuzamos lengés viszont több dolgot is jelenthet: lehet az is, hogy az általunk feltett kérdés nem egyértelmű (általában ebből adódik a legtöbb félreértés), de jelentheti a "talán" vagy az "esetleg" válaszok valamelyikét is. Tehát ha ilyen jellegű választ kapunk, akkor próbáljuk meg kérdésünket pontosítani egészen addig, amíg konkrét választ nem kapunk. Ha majd nagyobb gyakorlattal rendelkezünk, ezek a számunkra most nem igazán értelmezhető válaszok is értelmet nyerhetnek. Végeredményben a fentiektől eltérő válaszokat is "megbeszélhetünk" az ingával, de ezek általában végzetes félreértésekhez vezethetnek. A kérdéseinket semmiféleképpen se hosszú, összetett mondatokban fogalmazzuk meg, s ügyeljünk arra, hogy a feltett kérdések megválaszolhatók legyenek egyszerű "igen"-el vagy "nem"-el. Pl. kerülendők az "Igaz, hogy nem nyerhetek a lottón?" típusú kérdések. Mivel állítás és tagadás is van benne, vajon mi is lehet rá a válasz? Hogyan is kell majd értelmezni az "igen", és hogyan is a "nem" választ? Nem is beszélve arról, hogy a kérdés a jövőt feszegeti, amit tudvalevőleg nem mérhetünk ki! Munkáink során megfigyelhetjük, hogy egyszer könnyebben, máskor nehezebben "érkezik" a válasz. Sőt lesznek olyan napok is, amikor egyáltalán nem érkezik válasz. Tudomásul kell vennünk, hogy ez így van rendjén, és soha se erőltessük a dolgot. A megfigyelések szerint ezek a "csöndes" napok a radiesztéza bioritmusának, valamint a Hold állapotának függvényei. Ne feledjük azt sem, hogy ha pl. az emberi szervezetre káros sugárzást (vízér, Hartmann, Curry, stb.) szeretnénk mérni, akkor arra az esti, illetve a kora éjszakai órák a legalkalmasabbak. Ezek a sugárzások ekkor a legintenzívebbek, tehát ilyenkor a kevésbé érzékeny radiesztéza is pontosabban ki tudja mérni azokat. Vissza Mérések a gyakorlatban Nagyon fontos, hogy csak "megfelelő" szellemi és testi állapotban fogjon a méréshez. Ha valaki ingerült, fáradt vagy zaklatott idegállapotban van, kár hozzáfognia, mivel ez az állapota a mérések során - az elkerülhetetlenül bekövetkező sikertelenségek miatt - még tovább fog romlani. Első próbálkozásai alkalmával talán az a legcélszerűbb, ha egy vízér kimérését választja belső térben, így kizárható az esetleges levegőmozgások zavaró hatása. Ha erre mód és lehetőség van, első méréseihez kezdetben válasszon egy teljesen üres helyiséget, ahol valamelyik fallal párhuzamosan haladhat. Ha jobbkezes, akkor a jobb, ha balkezes, akkor a bal kezébe fogja az inga fonalát, a már előzőekben csomóval megjelölt helyen! A csomót fogja a hüvelyk és a mutatóujja közé úgy, hogy az ujjai lefelé álljanak. A csukló a könyökhöz viszonyítva mindig legyen egy kicsit lejjebb! Ezt úgy érheti el legkönnyebben, ha az ingát tartó kezét kb. a köldöke magasságában tartja maga előtt úgy 20 cm távolságban. Próbálja meg lazán tartani a kezét, ne feszítse meg izmait! "Beszélje" meg ingájával, hogy most csak kizárólag vízeret keresnek! Továbbá; ha vízérre bukkannak, az inga ezt az óramutató járásával megegyező irányú kör-körös mozgásával jelezze. Kissé lendítse ki ingáját átlós irányban, majd másik kezét (amiben nincs inga) tenyérrel lefelé fordítva emelje kb. a köldöke magasságáig a törzse mellett úgy, hogy a felső karja függőleges helyzetet vegyen fel, alsó karja pedig derékszöget zárjon be felső karjával. Ez a keze lesz a vevőantenna. Ha úgy érzi, hogy ura a helyzetnek, lassan induljon el a fallal párhuzamosan a helyiség túlsó vége felé. Eleinte mindenkinek gondot okoz a koordináció, de majd idővel természetessé válik. Célszerű nagyon apró és nagyon lassú lépésekkel haladnia, hogy elegendő ideje maradjon az érzékelésre. Közben természetesen figyelnie kell az inga mozgását is, mivel megállapodásuk szerint az óramutató járásával megegyező irányú forgó mozgása jelzi majd a felfedezett vízeret. Ha másképpen nem megy, akkor célszerű néha-néha megállnia, hogy ingája a megfelelő helyzetbe kerüljön. Az indulásnál azért volt szükség az inga átlós irányú kilendítésére, mivel egy már valamilyen irányban mozgó tárgy kitérítéséhez kevesebb energia szükségeltetik, mint egy teljesen nyugalomban lévő tárgyéhoz. Így tettük érzékenyebbé az ingáját. Amikor az inga az előzetesen "megbeszélt" köröző mozgásba kezd, ez azt jelenti, hogy Ön vízeret talált. A vízér méreteinek pl. szélességének megállapításához állítsa meg az inga mozgását, és lépjen egy-két lábfejnyi távolságot vissza, majd haladjon ismét előre, de most már sokkal óvatosabban (lassabban). Ahogyan ismét a vízér felé közeledik a vevőként szolgáló keze, az inga előre-hátra mutató lengő mozgásba kezd. Majd ahogyan tovább halad a vízér közepe felé, az inga lassan áttér az egyenes irányú mozgásról az elliptikusra, mégnem pontosan a vízér közepén az inga ismét az óramutató járásával megegyező irányú forgó mozgást végez (itt a legerősebb a sugárzás). Ahogyan tovább lép a vízér közepétől, az inga ismét áttér az elliptikus mozgásra, majd még jobban eltávolodva a középponttól áttér az egyenes irányúra, majd ahogyan keze elhagyja a káros sugárzás térségét, az inga ismét nyugalmi pozíciót vesz fel. A fenti módszer alkalmazásával feltérképezheti a vízér összes méretét. A hálók elhelyezkedését úgy térképezheti fel a legegyszerűbben, ha előzetesen "megbeszéli" az ingával, hogy pl. most csak kizárólag Hartmann-csomópontot keresnek. Találat esetén az inga a már szokásos, az óramutató járásával megegyező irányú forgó mozgást végezzen. Az első csomópont azonosítása után már könnyedén megtalálhatja a másodikat, főleg ha iránytűt is használ. Ha a már felderített két csomópontot gondolatban vagy fonállal, esetleg krétával összeköti, úgy nagyon hamar kialakul a teljes hálórendszer. Ne feledkezzen meg arról sem, hogy a hálókat alkotó sávok pontosan derékszögben metszik egymást! Vissza A(z) (elveszett) tárgyak keresése- felkutatása már sokkal nagyobb radiológiai érzékenységet feltételez mint a káros sugárzások bemérése, ugyanis a relatíve kis tárgyak keresésekor a keresett tárgy által kibocsátott sugárzás összehasonlíthatatlanul kisebb. Tehát az első próbálkozások esetleges sikertelenségeiből ne következtessen senki arra, hogy számára megoldhatatlan feladattal találkozott. Ne feledje, hogy a meglévő radiesztéziai képesség gyakorlással igen jól továbbfejleszthető! A gyakorlást célszerű egy szobában valaki más által (segítő) elrejtett, de Ön által is jól ismert tárgy felkutatásával kezdeni. Ha erre lehetőség van, akkor a szoba közepéről célszerű indítani. Első dolga (feladata) annak tisztázása, hogy egyáltalán a szobában van-e a keresett tárgy. A tárgy képének képzeletbeli megjelenítésével "beszélje" meg az ingával, hogy tulajdonképpen mit is keres, majd tegye fel a következő kérdést: "E tárgy ebben a helyiségben található?" Ha a keresett tárgy nevesíthető, akkor kérdésében nyugodtan használhatja annak nevét. A nem "ingás" kezét most is használja az előzőekben már megismert módon antennaként! Keresése eredményét minden esetben közölje segítőjével, ki írásban rögzíti azt. Mint látható, a segítőnek nem szabad minden esetben bevinnie a keresendő tárgyat a helyiségbe. A leírt kísérletet célszerű kb. 20-25 alkalommal megismételni. Ha a sorozat végén a találati arány jobb mint 35-40%, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy a már meglévő radiesztéziai képessége gyakorlással továbbfejleszthető. A soron következő gyakorlatok végrehajtására csak akkor vállalkozzon, ha az előző gyakorlat már megfelelő módon be lett gyakorolva! Ez igaz a többi ez után következő összes gyakorlatra is. A "megfelelő mód" pontosítására nem vállalkoznék, ezt mindenki saját maga döntse el, de a tapasztalatok szerint 90-95% alatt nem érdemes továbblépni. Próbálja intenzív gyakorlással elérni a megfelelő szintet! Ha ez még sem sikerülne, úgy tudomásul kell vennie, hogy az Ön radiesztéziai képessége csak az ezt megelőző feladatok teljesítésére alkalmas. A következő feladat, a helyiségben elrejtett tárgy valós fellelése lesz. De soha se feledkezzen meg a mindig felteendő első kérdésről: "E tárgy ebben a helyiségben található?"! Ugyanis a segítő most is, és bármikor "megtréfálhatja"! A következő kérdés arra irányuljon, hogy minél előbb tisztázza a keresett tárgy Önhöz viszonyított elhelyezkedési irányát: "E tárgy előttem található?", "E tárgy a hátam mögött található?", stb. De végeredményben bármilyen ehhez hasonló megoldás is elfogadható. A nem "ingás" kezét, most tartsa a feltett kérdésének megfelelő irányban vevőantennaként. Itt is törekednie kell a megfelelő találati szint eléréséhez, sőt annak megtartására! A következő, már lényegesen több képességet feltételező feladatsor a borítékokba zárt tárgyak, alakzatok és egyéb ábrák felismerése lesz. Első lépésként válassza ki a megfelelő "munkahelyet". A munkahely területe legyen mentes a káros sugárzásoktól. Célszerű olyan asztal mellett dolgozni, melynek anyaga fa. Nem közömbös az asztal magassága sem. Az a megfelelő magasság, ha kényelmesen, egyenes derékkal tud az asztalra helyezett "ingás-kezének" könyökére támaszkodva ingázni. Itt kartonpapírra rajzolt, és áttűnés nélküli borítékba zárt alakzatok felismerése a cél. A borítékok számozottak legyenek az adminisztráció sikerességének érdekében. Természetesen nem kötelező a borítékok lezárása. Igaz, hogy a borítékokat és tartalmukat Ön is elkészítheti és el is helyezheti, de célszerű olyan segítőt igénybe vennie ki feljegyzi azt, hogy Ön melyik borítékban milyen alakzatot vélt felfedezni. Ingázás során csak egyetlen boríték legyen az asztalon. A "vevőkezét" tartsa a boríték fölé (esetleg rá is helyezheti), majd "jelenítse" meg sorban egyenként az alakzatok képét. Erre irányuló kérdései egyértelműek és határozottak legyenek. Vissza Ez a változat már bizonyos mértékig a parapszichológia fogalomkörébe tartozik. Tőlünk távoli (több száz, akár több ezer kilométerre lévő) helyszínen végzünk méréseket, illetve tőlünk igen távol tartózkodó személyt vizsgálunk fényképe (esetleg neve és pontos címe) alapján, vagy keresünk káros sugárzásokat a tőlünk távol eső terepen, a birtokunkban lévő - kizárólagosan a tulajdonos keze által készült - alaprajz felhasználásával. Ebben az esetben a nem ingát tartó kezünkben célszerűen egy ceruza személyesítheti meg a vevőantennát. Vissza A radiesztéziai diagnosztika segítségével megállapíthatja a vizsgált személy általános egészségi állapotát, valamint az egyes belső szervek esetleges rendellenességeit. Nagyon fontos, hogy ez a módszer nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatot! Talán még fontosabb, hogy a radiesztézának nincs joga közölni a páciensével az általa felállított diagnózist! Viszont kötelessége indokolt esetben orvoshoz küldeni a "beteget". A radiesztézia segítségével felfedezheti azokat a szervi elváltozásokat is, amelyeket az orvostudomány még műszerrel sem tud mérni, illetve megállapítani. A beteget megóvhatja a felesleges kivizsgálásoktól, fáradtságtól és költségektől, ily módon a terápia is előbb kezdődhet, és ez által lerövidülhet a kórházi tartózkodás ideje. Minden radiesztézának saját diagnosztikai módszere van. Van aki a tenyéren illetve a talpon található idegvégződéseken végzi vizsgálatát, van aki anatómiai térképet használ és van aki kezével vizsgálja meg a kérdéses testrészt. Ez utóbbi a legelterjedtebb, és azonnal meg is kell jegyezni, hogy a vizsgálat során mindenféleképpen kerülni szükséges a "beteg" fizikai érintését. Ilyenkor ugyanis nagy a veszélye a szándéktalan bioenergia vételnek, illetve adásnak. Ezért célszerű többméternyi távolság tartása vizsgálat közben. A vizsgálatot célszerű kiterjeszteni az étrendre is, megállapítva a "beteg" számára nem kívánatos ételek sorát. Vissza
A lengyel-pálca és annak használati lehetőségei Talán nem érdemtelen - az inga után - a radiesztéza másik eszközéről, a pálcáról is pár szót ejtenünk. A leírás feltételezi, hogy az olvasó már áttanulmányozta az ingáról, a káros és a hasznos sugárzásokról leírtakat, valamint az is megállapításra került, hogy az olvasó rendelkezik-e legalább alapvető radiesztéziai képességgel. Mivel a radiesztéták a pálcák különféle változatait használják, így azonnal adódik a kérdés: miért pont az ún. lengyel-pálcát választottam ki e cikk témájaként? Véleményem és tapasztalataim szerint ez az a pálcafajta, melynek hiteles használatát talán a legkönnyebb elsajátítani, emellett nagyságrendekkel gyorsabban juthatunk általa pontos eredményhez, mint bármely más pálca vagy inga használata során, és gyakorlatilag majdnem minden radiesztéziai mérés elvégezhető általa. Azaz adott esetben inga helyett is használhatjuk. Továbbá nem mellékes az sem, hogy mérésünk eredményét a megrendelő is azonnal képes értékelni. Viszont hátránya is van: két teljesen különálló pálcára lesz szükségünk, ugyanis az ún. lengyel pálcát valójában egy pálca-pár képviseli. Mint ahogyan az inga esetében is, itt is szükséges megemlítenem, hogy végeredményben bármelyik eszközt is használjuk (pálca, inga), minden esetben a radiesztéza a "vevő", az érzékelő. A pálca vagy az inga csupán a jelző (a mutató) szerepét tölti be. Tehát minden esetben a radiesztéza radiológiai érzékenysége határozza meg a "produktumot". Így a pálcával való konkrét mérések előtt is mindenkinek célszerű meggyőződnie (ha az inga esetében már megtette, akkor most természetesen szükségtelen) saját radiológiai érzékenységéről. Ezen érzékenységét célszerűen az ingánál leírtak szerint végezheti el, azaz készít egy "ideiglenes" ingát, pl. a gyűrűjéből és... Vissza A lengyel-pálca saját kezű elkészítése Természetesen vannak olyanok is, kik nem szeretnek bajlódni a pálcakészítés fortélyaival. Ők a különböző ezoterikus, esetleg webáruházakban készen, azonnal használható módon meg is vásárolhatják. A lengyel-pálca anyaga fém. Lehet acél (vas), bronz, esetleg sárgaréz. Pl. a vörösréz és az alumínium lágysága miatt alkalmatlan e célra. Egy pálca-pár elkészítéséhez 2x40 (összesen 80) cm hosszúságú, 2,5mm átmérőjű hengeres (kör keresztmetszetű) anyagra van szükség. A leírt anyagot célszerűen egy olyan vasáru-boltban vásárolhatjuk meg, ahol láng-hegesztéshez használatos pálcákat is árusítanak. Egyetlen hegesztő-pálcára van szükség egy pálca-pár elkészítéséhez, ugyanis a hegesztő-pálcákat pontosan egyméteres rudakban árusítják, nekünk pedig csupán 80 cm-re lesz szükségünk. Kérjük meg az eladót, hogy vágjon le nekünk belőle két pontosan 40 cm-es darabot. Mivel mindössze egy csípőfogóra van szükség a daraboláshoz, egy vasáru-boltban ez nem okozhat problémát. Az így kapott pálcák végeit csiszolóvászon vagy kisméretű reszelő használatával csiszoljuk (reszeljük) kerekre, azaz tüntessük el a darabolás okozta élesedéseket, hogy a későbbiek folyamán ne okozhassanak sérülést. A következő lépés annak a kimérése, hogy a pálcák pozitív, vagy esetleg negatív vége kerüljön-e a kezünkbe. A mérést célszerűen ingával (lehet ez egy ideiglenes, gyűrűből készült inga is) mérhetjük ki, határozhatjuk meg. A pálcák polaritását úgy mérhetjük ki a legegyszerűbben, hogy a nyugalomban lévő ingánkat (lehet ez egy ideiglenes, gyűrűből készült inga is) közelítsük a semleges (pl. fából készült asztallap) felületen elhelyezett pálcánk egyik végéhez. Kis idő elteltével ingánk vagy az óramutató járásával megegyező, vagy az ellentétes irányban kezd köröző mozgást végezni. Az óramutató járásával megegyező irányú köröző mozgás a pozitív, még az ellentétes irányú a negatív polaritású véget jelzi. Ha szeretünk kísérletezni, akkor próbáljuk meg a mérést a pálca közepén is! Itt az ingának teljes nyugalomban kell maradnia, mivel ez a pálca semleges pontja. Érdekes kísérlet lehet pl. az is, ha a mérést a pálca egyik végén kezdjük el, és ha már szabályosan köröz felette az inga, az ingát lassan mozgatva közelítjük meg a pálca másik végét. Ebben az esetben, ahogyan közelítünk a pálca közepe felé, úgy kezd egyre jobban nyugalomba kerülni az inga, majd a pálca közepét elhagyva az inga ismét körözésbe kezd, de immár az előzővel ellentétes irányban. Miután mindkét pálcát bemértük, a megfelelő végeiken (amilyen polaritásra szükségünk van) mérjünk be mindkét pálcán 10-10 cm-t, majd a 10 cm-es jelölésnél hajlítsuk meg őket derékszögben. Így alakítjuk ki a pálcák méretezésénél szükséges 1:3 arányt. A tulajdonképpeni mérőpálcák már el is készültek, akár mérhetnénk is velük. De a pontos és hiteles mérések érdekében célszerű számukra ún. semlegesítő fogantyút felhelyezni. Ezeket a legegyszerűbben két kimerült filctollból készíthetjük el. Húzzuk ki a filctollból a feleslegessé vált rostanyagot az írófejjel együtt, és a pálcák 10 cm-es végeit dugjuk az így kapott hüvelyekbe. Mint tapasztalhatjuk könnyedén mozognak benne, tehát érzékeny, és ujjainkkal sem befolyásolható pálcákat nyertünk. Vissza A lengyel-pálcával megtett első lépések Talán először a pálcákkal való biztos közlekedést szükséges elsajátítanunk. Fogjuk marokra pálcáinkat fogantyúiknál fogva, és emeljük vállszélességben kb. a köldökünk magasságáig úgy, hogy azok vége előre, de a vízszintestől kissé lefelé mutassanak, majd lassan induljunk el. Ha menet közben rakoncátlankodnának pálcáink, akkor csuklóból billentsük kezünket kissé előre. Így átkerül a súlypont a pálcák végére, és nyugalomba kerülnek. Majd, ha már visszanyerték egyensúlyukat, ismét megemelhetjük kissé őket. Minél jobban közelítünk a vízszinteshez pálcáinkkal, annál érzékenyebbé válnak. Közlekedés közben igyekezzünk megtartani az alaphelyzetet, ami a vállszélességben és köldökmagasságban megtartott vízszintes, és egyúttal párhuzamos pálcákat jelenti. Ha úgy találjuk, hogy a közlekedés már kielégítően megy, akkor áttérhetünk a gyakorlati mérésekre. Ne feledjük el, hogy a lengyel-pálcával való mérések esetében az antenna minden esetben (mivel mindkét kezünk foglalt) a saját testünk. Vagy rajta állunk a mérendő helyen, vagy testünkkel közelítünk hozzá, de minden esetben mi vagyunk az antenna. Méréseink elkezdése előtt - itt is akár csak az ingánál - célszerű "megbeszélnünk" az "igen" és a "nem" válaszok értelmezését. Hallgatólagosan a párhuzamostól befelé (a pálcák kereszteződnek) való eltérés az "igen" (talált) választ, még a párhuzamostól kifelé való eltérés a "nem" (esetleg valamikor itt volt) választ jelenti. Tehát célszerű nekünk is ezek szerint kialakítanunk értelmezésünket. Nagyon lényeges, hogy a pálcákkal csak mozgás közben végezhetünk méréseket, tehát a pálcával álltó helyzetben mérni nem lehet! Első alkalommal sugárzásának intenzitása, valamint nyomvonalának aránylag könnyű lekövethetősége miatt, egy belső téri vízér felkutatása és bemérése legyen a feladatunk. Célszerű egy sarokból kiindulva a helyiség valamelyik falával párhuzamosan haladnunk. Tehát vegyük fel az alaphelyzetet, majd "beszéljük" meg pálcáinkkal, hogy most kizárólag csak vízeret keresünk és talpunk lesz az antenna. Lassan, apró léptekkel, pálcáinkat figyelve induljunk el az eltervezett útvonalon. 3-4 apró lépés megtétele után pálcáinkat figyelve hátráljunk vissza kiindulási helyünkre, és induljunk el ismét. Erre a műveletre azért van szükség, mivel a pálcákkal álló helyzetben nem lehet mérni, és így az is elképzelhető, hogy pont vízér fölött tartózkodva indultunk el, az észlelési idő rövidsége miatt nem érzékelve annak sugárzását. Valamint szükséges egy bizonyos "ráérzési" idő is a kontaktus felvételéig. Tapasztalataink szerint nagyon is szükség van erre a sokak által feleslegesnek tartott "üresjáratra". Ha egy vízér sugárzási zónája közelébe érünk, pálcáink elhagyva az eddigi párhuzamos helyzetüket, végeikkel közelíteni kezdenek egymáshoz, majd ahogyan tovább haladunk, a vízér erősödő sugárzásának hatására kereszteződnek, illetve nagyon erős sugárzás esetén azon túl is csapódhatnak. Ahogyan távolodunk a vízér folyásának középpontjától (a legerősebb sugárzástól), pálcáink híven követik a sugárzás intenzitásának mértékét (közelítik a párhuzamos állapotot), majd ahogyan kilépünk hatóköréből, ismét felveszik eredeti párhuzamos helyzetüket. Vissza Gyakorlati tanácsok a lengyel-pálca használatához Előfordulhat olyan eset, amikor mérésünk közben nem keresztezzük a vízér nyomvonalát, hanem éppen azon belül, azzal azonos irányban haladunk folyamatosan. Ezt azonnal fel lehet ismerni, mivel pálcáink folyamatosan erős sugárzást jeleznek több méteren keresztül. Ilyenkor célszerű az eddigi haladási irányunkra merőlegesen elindulni. Pár lépés után tapasztalhatjuk, hogy előzőleg valóban a vízér "medrében", annak "partjaival" párhuzamosan haladtunk. Előfordulhat olyan eset, hogy mérésünk során azt tapasztaljuk, hogy az általunk kimért vízér nyomvonala váratlanul kiszélesedik, a vízér maga pedig egyszer csak véget ér. Mivel tudjuk, hogy ez nem lehetséges, valószínűleg csak arról lehet szó, hogy a vízér közel 180 fokban eltér (visszafordul) eredeti irányától és mi pont ezt a visszaforduló (dupla) ágat mértük. A Hartmann és a Curry hálók bemérésénél két módszert is használhatunk. Az egyszerűbb és a gyorsabb megoldás az, ha csak a csomópontokat mérjük ki. A csomópontok helyének ismeretében már akár gondolatban, akár krétával, akár papírcsíkkal vagy akár fonállal is összeköthetjük azokat, ha "látni" is szeretnénk a hálók szerkezetét. De választhatjuk a teljes háló kimérését is tudva, hogy így lassabban érünk célba. Bármelyik verziót is alkalmazzuk, a hálók bemérése során sokat segíthet egy iránytű használata. Nem árt tudnunk, hogy a különféle (az emberi szervezetre) hasznos sugárzások (pozitív, harmonizáló, gyógyító, fájdalomcsillapító, stb.) felületei szabálytalan folt alakúak (kivéve a manipuláltakét). Így azok bármekkora méretű és alakú kiterjedéssel rendelkezhetnek. Tehát sem alakjukban, sem méretükben semmiféle logikus rendszert nem követnek. Jó ha tudjuk, hogy e méréseket lengyel-pálcával végezve, nagyságrendekkel gyorsabban végezhetjük el munkánkat, mintsem azt ingával végeznénk el. Vissza
Valós vagy valótlan dolgokkal foglalkozik-e a radiesztézia? Joggal merülhet fel a fenti kérdés minden olyan emberben, ki egészséges kíváncsisággal fordul a világ dolgai felé, hogy mi is az igazság a radiesztéziával kapcsolatban. A különféle médiákban egyre-másra látni és hallani a különféle káros sugárzásokról (vízér, Hartmann, Curry, stb.), azok egészségkárosító hatásáról, valamint az azok ellen való védekezés lehetséges eszközeiről. A "tudomány" képviselői (kinek nem inge, ne vegye magára) pedig ezt mereven elutasítják mondván, hogy: e káros sugárzásoknak nincs semmiféle tudományos alapja, sem magyarázata, ergo nem léteznek! Vagy másképpen: e sugárzások nem léteznek, mert nem létezhetnek. Pont! Nem ismerős egy kicsit ez a hozzáállás? Emlékezzünk csak Semmelweis Ignácra! Orvos létére évekre kiközösítette az akkori tudatlan orvostársadalom, mivel olyan dolgokról (baktérium) mert beszélni, mely az akkori technikai lehetőségek közepette nem volt látható. Mivel nem látható, így nincs is! Ugye ismerős az okfejtés! Soha nem kértek tőle hivatalosan bocsánatot tudatlanságukért. Vagy vegyük korunk ismert egyéniségét; Dr. Béres Józsefet! Azt hiszem nincs ember Magyarországon ki ne ismerné kálváriáját. Évtizedekig tartó igen kemény harcába került, amíg lehetővé vált számára a hivatalos megjelenés. Nem az elismerés, hanem csak a megjelenés lehetősége. "Természetesen" külföldön mindenütt megkapta a megfelelő elismerést! Emlékszem "ügyeire", mivel annak idején a médiákban napi hír volt Béres József és termékei. Igen, ekkor még nem volt doktor! Kénytelen volt ledoktorálni, hogy ellenfelei elfogadják vitapartnernek. Tette ezt közel 60 évesen. A tudomány "egységességét" bizonyítván még talán megemlíthetném a candida gomba körüli, immár több mint húsz éves vitát. Az orvostársadalom egyik fele elutasítja annak létét is, másik fele pedig hivatalosan gyógyítja az első fél szerint nem létező betegséget(!). Nem gondolnám azt, hogy ezek egyedi esetek lennének mivel nap, mint nap találkozhatunk az ilyen, és ehhez hasonlókkal. De az érdekes az, hogy ez kiváltképpen Magyarországra igaz. Élénken emlékszem még arra, hogy az ún. csontkovácsok tevékenysége mekkora "tudományos" ellenállásba ütközött. Az orvostársadalom a médiákon keresztül szinte megfenyegetett mindenkit, ki a csontkovácsokhoz fordult bajával mondván: aki a csontkovácsok tevékenységét igénybe veszi, azokat nem fogadják a kórházak. Ugyanakkor ez idő tájt külföldön - és nem csak nyugaton -, (Ausztriában, az akkor még Csehszlovákiában, Lengyelországban, stb.), tananyagként oktatták az egyetemeken a csontkovácsok tudományát, Magyarországon pedig üldözték azt. És mindez, a XX. század második felében történt! Tudom, hogy e felsorolt tevékenységek egyike sem kapcsolatos közvetlenül a radiesztéziával, de e témák történetéből már egészen jól megismerhető a "tudomány" hozzáállása a mindenkori általuk nem (el)ismert témákhoz. Az alábbiakban megpróbálnám e témát a káros sugárzások területén működő radiesztézia oldaláról megközelíteni úgy, hogy az alábbi sorok kizárólagosan csak saját véleményem és tapasztalataim által közvetített meggyőződésemet közvetítik. Véleményem szerint a radiesztéziával kapcsolatos legnagyobb problémát az okozhatja, hogy - tudomásom szerint - nem létezik olyan mérőműszer, mely nagy biztonsággal azonosítani, és közvetlen módon hitelesen mérni tudná a káros föld-, és kozmikus sugárzásokat. Ezért e sugárzások érzékelésének és mérésének a legérzékenyebb "műszere", az ember (radiesztéza) saját teste. E megállapításom után szinte azonnal hallom a "tudomány" képviselőinek felkiáltását: csupán az emberi érzésekre nem lehet tényeket alapozni! Valóban nem lehet? Akkor hogyan is vagyunk a szerelemmel? Mérhetők e ezen érzések? Nem! Adott esetben mégis feltesszük rá egész életünket! Vagy talán nézzük meg, hogy hogyan is "működik" az "egyszerű" anyai szeretet! Útját tudja-e valami állni? Ugye, hogy nem! Mérhető? Nem! Vagy mérhető-e pl. a fejfájás mértéke, vagy egyáltalán; mérhető-e a fájdalom? Nem! Mégis elfogadjuk a fájdalom létezését! De esetleg foglalkozhatnánk a hittel is! Mivel mérhető valakinek a hite? E gondolatsort folytatva az ellentábor ezek után akár azt is kijelenthetné, hogy a vadászkutya semmiféleképpen nem alkalmas a vad követésére, mivel szaglásának jellemzői nem mérhetők. Még jó, hogy a vadászkutya erről mit sem tud és teszi a dolgát! Ha már a kutyáknál tartunk, talán nem lenne érdemtelen valamilyen módon kideríteni (vagy megmérni) annak a tapasztalati ténynek a "titkát" sem, hogy vajon milyen módon érzékelhetik e állatok gazdáik közeledését otthonuk felé. Köztudott, hogy szinte percekkel gazdáik megérkezése előtt már jelzik azok közeledését. Mivel műszeresen nem mérhetők (a jelenlegi műszerekkel), így az ellentábor szerint nem is léteznek az egészséget károsító föld- és kozmikus eredetű sugárzások. Pedig megtapasztalás céljából mindössze csak az utcára kellene ezen embereknek kimenniük, ha süt a nyári nap! Azonnal megtapasztalnák, hogy létezik-e az egészségre káros kozmikus sugárzás vagy sem! Tudom, tudom, ez egy "olcsó" poén volt, de meg kell jegyezni, hogy hatásos és vitathatatlan. Viszont azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy e csillagnak (Nap) a hatása sem egyformán hat mindenkire. Van, aki pár percnél több időt nem képes eltölteni a tűző napon, viszont elég sokan vannak olyanok, kik szinte szerelmesei a napsütésnek és képesek hosszú órákat is eltölteni tűző napsütésben úgy, hogy láthatóan semmiféle egészségkárosodás sem éri őket. A példán okulva ne általánosítsunk tehát a tudományra hivatkozva, mert az ember - mint már említettem - nagyon érzékeny műszer, és úgy gondolom, hogy ebből tizenkettő nem egy tucat! De beszélhetnénk esetleg a hold sugárzásáról is, melynek káros sugárzása az erre érzékeny embereknél ugyan csak elég kellemetlen tüneteket okozhat. Továbbá feltehetően a műszeresen nem megoldott mérések lekövethetetlen volta miatt valóban nagyon sok ál-radiesztéza bukkant fel, és "mért be" lakásokat. Nem látom annak az okát, hogy miért kell ezen kiváltképpen felháborodni. Ilyen időket élünk! Az adó és a kereseti viszonyok aránytalansága miatt mindenki (nem csak a radiesztéza) megpróbál ügyeskedni. Tessék referenciát kérni! Az erőszakot elkövető nőgyógyászon, a sikkasztó ügyvéden, a pénzéhes sebészen (ki pénzért árulja a kórházi ágyakat), miért nem háborodnak fel ugyanezen emberek? Ezek esetében miért nem általánosítanak? Miért van az, hogy ha pl. valaki eljár magánrendelésre egy bőrgyógyászhoz (de írhatnék belgyógyászt is), és miután már vagy a 20. alkalom is úgy múlt el, hogy semmiféle javulás nincs, egyszerűen nem megy többet, viszont természetesnek veszi azt, hogy kifizesse mind a 20 vizitet, holott egyáltalán nem gyógyult meg? Vagy ez már miután végzett orvosról - tehát tudományos ismeretekkel rendelkező személyről - van szó, nem tartozik a szélhámosság kategóriájába? Miben különbözik ez az ál-radiesztéza által végzett "munkától"? Mindkettő a pénzünket csalta ki, csak az egyik rendelkezett a tevékenységét tudományosan elfogadó, legalizáló dokumentummal. Viszont itt többet is fizettünk! Végeredményben a megoldást a fentebb már megemlített referencia beszerzése adhatja: ebben az esetben ugyanis már több ember megélt tapasztalataira támaszkodhatunk. Ne feledjük, hogy a pontos mérés képessége nem a végzett tanfolyamok számán, sem a radiesztéza több évtizedes "tapasztalatán" múlik! Tehát ha valaki arra hivatkozik, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, önmagában ez a kinyilatkoztatás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető rendelkezik a káros sugárzások hiteles mérési képességével. Mindössze annyit jelent, hogy több évtizedes tapasztalata és működése folytán, az átlagnál több referenciát szolgáltathat. Használjuk ki e lehetőséget! Annál is inkább, mivel volt már "szerencsénk" ilyen több évtizedes tapasztalatra, végzett tanfolyamaira, és nem utolsósorban doktori címére hivatkozó önjelölt radiesztéza "művével" találkoznunk, ki tudatlansága folytán éppen a legrosszabb helyekre "fektette" pácienseit. Miután páciensei pár nap elteltével állapotuk rosszabbodására panaszkodtak, Ő türelemre intette őket mondván: "A jót is meg kell szokni!" Ez természetesen nem így van! Ha pl. valakinek az ágya kikerül a káros sugárzási környezetből és az illető érzékenyen reagál e sugárzásokra, azt azonnal (már az első éjszaka) jó és pihentető alvás követi. Következésképp a jól működő radiesztéza munkája azonnal élvezhető gyümölcsöt szolgáltat! Emellett meggyőződésem, hogy nem minden
"rosszul" mérő radiesztéza szélhámos! Tapasztalataim szerint nagyon sok
olyan önjelölt radiesztéza működik, ki mélyen hiszi azt, hogy Ő jól és
tévedhetetlenül mér, holott valójában messze nincs birtokában a mérés alapvető
technikájának sem. Tehát működése alapvetően nem a szélhámosságra, hanem saját
tudatlanságára alapul. Tudom, hogy ez kevésbé érdekli azt, ki félre lett vezetve, de
ha csupán csak erkölcsi alapon nézzük a dolgot, akkor ez a radiesztéza
összehasonlíthatatlanul erkölcsösebb, mint pl. a kórházi ágyat külön pénzért
áruló orvos. Viszont az orvos működését érdekes módon a legtöbb ember
"természetesnek" - tehát jogos mellékjövedelemnek - könyveli el. Adva van egy jelentős nagyságú terület, melyen egy vízzel megtöltött hosszú gumicsövet vezetgetnek különböző irányokban. A nyomvonalban vannak 180 fokos fordulatok is. A lefektetett gumicsövet lefedik egy egyenletes deszkaréteggel. A feladat az, hogy a kísérletre jelentkező radiesztéza mérje ki, azaz határozza meg a ledeszkázott gumicső nyomvonalát, mint vízeret. Aki ért a radiesztézia e részéhez azonnal látja, hogy itt mindössze csak véletlen találatról lehet szó. Ugyanis a vízzel megtöltött (vagy nem) gumicső minden lehet, de vízér NEM! Tehát nem is bocsáthat ki a vízérnek megfelelő sugárzást. Továbbá, a lefektetett gumicső alatt, viszont valóban ott lehettek a valódi vízerek, amelyek igen csak befolyásolhatják a mérést, viszont erről a kísérlet vezetője mit sem tud. Mivel már több helyen is leírtam, hogy mi is valójában a vízér, és hogyan kelti jellegzetes, az egészségre igen káros sugárzását, így ettől most eltekintenék. Az előbb ismertetett kísérletben az igazi probléma az volt, hogy sem az önjelölt radiesztéza, sem a kísérletet vezetője nem ismerte fel, hogy e mesterségesen manipulált környezetben csak negatív "eredmény" születhet, mivel a kísérletből éppen a vízér hiányzik. Pont olyan, mintha az kívánnák egy focicsapattól, hogy labda nélkül játszanak, s mi több; nyerjék is meg a meccset. A tárgyalt sugárzások léte és
egészségre káros hatása már több ezer éves tapasztalatokon nyugszik. Az ellentábor
azonnal felkiált: Mi az, hogy tapasztalatokon, és melyek azok a tapasztalatok? Ha már
egyszer kérdezik az embert, akkor illik válaszolni. Már az ókori falfestményeken-
fametszeteken is feltűntek a "vesszős" emberek. Tehát már akkor is tudtak a
korabeli radiesztéták a különféle sugárzások létezéséről!
De voltak élményei tudósainknak is:
Számomra úgy tűnik, hogy a fenti emberek nem egyszerű hétköznapi "radiesztézák" voltak, így tudományos hozzáértésüket nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni! De végeredményben nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek Georg Otto: Földsugárzás és egészség című munkáját, melyben többször tíz, igen jól dokumentált, a káros sugárzásokkal kapcsolatos valódi eset leírása található meg. A "tudomány" képviselői
viszont nem elégszenek meg a fenti tényekkel, sem pedig azzal, hogy Dr. Ernst Hartmann
és Manfred Curry az 1950-es években (ismét) felfedezték és méréseikkel
bizonyították a róluk elnevezett hálók létét, és azok káros sugárzásait, nekik
ennél "komolyabb" bizonyítékokra van szükségük. Ők ezt úgy gondolják,
hogy "...csak azokat a történéseket és eredményeket lehet tényként felfogni,
melyre tudományos magyarázat van, és kísérleti úton számtalan esetben
reprodukálható..." Nem tudom, hogy vajon "tudósaink" észre vették-e,
hogy e meghatározás szerint tudománytalanná nyilvánították pl. magát az
evolúciót is! Ha még emlékeznek rá: "...kísérleti úton számtalan esetben
reprodukálható..." Szerintem az evolúcióra nem igazán ez a jellemző! Pl. az egyik kereskedelmi TV-ben nem is olyan régen (2003 tavaszán) elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan műsort, melyben megpróbálnak ezeknek a tudományosan nem bizonyítható dolgoknak "utána járni". Már a műsorvezető kiválasztása is "beszédes" volt, mivel erre a célra egy köztudottan materialista gondolkodású személyt választottak, ki eleve elutasítja e témák létezését. A radiesztéziával foglalkozó rész felvétele előtt - gondolom cikkeim és közismert tevékenységeim hatására - megkerestek, és felkértek a műsorban való részvételre. Természetesen nem kívántam részt venni a jelzett műsorban, mivel megfelelő mérőműszer hiányában felesleges szócséplésnek tartottam e felvételt: én mondom a magamét (amennyire ezt lehetővé teszik), a másik oldal is mondja a magáét. Mindössze szavak, szavak, és szavak. Viszont felajánlottam a főszerkesztőnek, hogy tegyünk egy próbát: semlegesítem lakásában a káros sugárzásokat, és minden szokásos további kezelést is megkap. Tehát felkínáltam neki a megtapasztalás lehetőségét. A felajánlott lehetőséget elutasította. A sugárzott műsorban az természetesen elhangzott, hogy én nem kívántam a műsorban részt venni, de az már nem, hogy a főszerkesztő visszautasította ajánlatomat. Személy szerint úgy gondolom, hogy minden esetben a vádlónak kellene bizonyítania. Tehát nem a radiesztétákon, hanem az ellentáboron van a bizonyítás sora. Bizonyítsák be, hogy nem létezik sem a Hartmann, sem a Curry háló, s a vízér fölött pedig kellemes és egészséges tartózkodni! Különben is vegye már észre valaki, hogy ha lenne megfelelő mérőműszer, akkor nem lenne szükség radiesztétákra, és abszolúte nem lenne min vitatkozni! A különféle (egyéb) tesztekben szerintem nagy gondot okozhat még az is, hogy a tesztek során megfeledkeznek a legfontosabbról, az emberről. Azaz "tucatként" kezelik a kísérletben résztvevőket. Holott mindenki tudja, hogy messze nem vagyunk egyformák. Sőt egyéni érzékenységünk sem egyforma. Így egyikünkre jobban, másikunkra kevésbé hatnak a külvilág ingerei. Pont úgy, mint pl. a dohányzók között is vannak olyanok, kiket 90 éves korukban a májuk visz el, pedig életükben napi 50 cigarettát szívtak el, míg mások akár már 40 éves korukban tüdőrákban fejezik be életüket, holott "csak" napi 10-15 db. cigarettát szívtak el. Az ilyen jellegű
"sablonosításkor" mindig az alábbi vicc jut az eszembe:
|
